Huss, január!
Egy ideje tervezem már, hogy elkezdek blogot írni. Az első posztot természetesen a Nonzáról szerettem volna írni, a név választásról, az indulásról. Meg persze magamról is, hogy a fotók és történetek ne csak lógjanak a levegőben, hanem mögé tudjátok képzelni az íróját is.
És most itt vagyok, a családom békésen alszik (néha egy-egy tüsszentés azért hallatszik), én pedig valamilyen ihlettől vezérelve laptopot ragadtam, mert hogy itt a megfelelő pillanat… A kezdetek helyett pedig belevágok a közepébe, aztán majd szépen lassan kikerekedik a kép…
Nem szeretem túlságosan a januárt. Sosem szerettem, valahogy nem az én hónapom. Semmi különös nem történik az év első hónapjában, de nem is emiatt, hanem a fakó, hideg, jellegtelen hétköznapok miatt nem vagyok barátságban ezzel a hónappal. Vége van valaminek, de még nem kezdődött el igazán az új, ilyenkor nem tudom hová tenni magam, mintha újra kellene kezdenem, terveznem mindent. És ha mindent nem is, az évet biztosan…
A teendők nagyjából ugyanazok az új évben is, a mikéntje viszont folyamatosan változik – így a Nonza is. A képviselt értékeket megőrizve, megpróbálok lépést tartani az újdonságokkal és abból leszűrni és beépíteni mindazt, amit fontosnak, előrevivőnek és szépnek találok. Így egy kicsit mindig alakul a design, a díszek, a stratégia.
Huss január – ajtódísz
Tipikusan ezt a hangulatot képviseli az az ajtókoszorú, amiről most képeket hoztam. Eredetileg hortenzia koszorút szeretett volna kedves megrendelőm, Zsuzsi, de mivel a szép, színes szárított hortenziákból eléggé kifogytam, meg technikailag sem túlzottan kivitelezhető megoldás lenne szárítottból dolgozni, nyár végéig pedig nem szerettünk volna várni, más megoldásra volt szükség.
Így született meg a “már nem karácsonyi”, “még nem tavaszi” ajtókoszorú, mely a dús és változatos örökzöld felhasználásával még kicsit a télben tart bennünket, meleg színeivel viszont már a napsütésesebb idő felé kacsintgat.
Természetes anyagok felhasználásával készült a koszorú, ez az, ami leginkább én vagyok, ami leginkább Nonza. Szeretem a természet adta csodálatos dolgokat használni a díszeimben, így nagyon megörültem a télen beszerzett és elraktározott narancsszínű bogyóknak. Sokáig abban a tudatban voltam, hogy ez apró csipkebogyó – az értékesítője is ezzel a névvel illette -, rá kellett viszont jönnöm, hogy bizonygatásom ellenére párom nagynénjének van igaza, és ez a bogyó bizony tényleg nem csipkebogyó, hanem a japán szentfa termése. Mindegy is, nekem a kedvencem marad!
Huss január- ajtódísz
Akik hozzám hasonló cipőben járnak és szeretnék feldobni egy kicsit a januári hazaérkezéseiket egy hasonlóan üde ajtókoszorúval, keressenek bátran jövőre, szívesen készítek hasonlót!
Huss, január!
